egyházjogi időszámítás: A hatályos CIC a 200-203.k-ban ált. elveket ad az ~hoz, de egyben fenntartja annak lehetőségét is, hogy a jog az idő számítását illető kérdésekben kifejezetten ezektől a szabályoktól eltérően rendelkezzék (200.k.). Ilyen eltérő rendelkezésekre egyrészt a lit. szabályokban találunk példát, másrészt azokban az esetekben, amikor az egyhjog az egyházitól esetleg eltérő időszámítási módot is tartalmazó világi jogot kanonizálja (vö. pl. 22, 197, 1290.k.). - 1. Folyamatos és hasznos idő. a) folyamatos idő (lat. tempus continuum) az az idő, amiben nincs megszakítás (201.k. 1.§). Ha mégis megszakad, számítását újra kell kezdeni, nem lehet a zavartalanul eltelt részhez hozzáadva folytatni. Ha pl. az elbirtoklási idő egy részének letelte után az →elbirtoklás feltételei egy időre megszűntek, majd újra beálltak, újra kell kezdeni számítását (vö. 198.k.). - b) hasznos idő (lat. tempus utile) az az idő, ami úgy illeti meg (határidőként) a jogát gyakorló v. érvényesíteni kívánó személyt, hogy nem telik számára, ha nem tud jogáról, v. arról, hogy a határidő elkezdődött, v. nem képes gyakorolni jogát (vö. 201.k. 2.§). Tehát megszakadhat, majd folytatódhat. Nem foglalja magában pl. a fizikai (pl. betegség), ill. jogi akadályoztatás (pl. az ítélet szövegének hiányában valaki nem tud fellebbezni a 1634.k. szerint) napjait. A hasznos idő megszakadásával összefüggésben csak a cselekvés lehetetlenségének napjait kell számolni, nem pedig óráit és perceit, hiszen a nap folyamatos időtartam (202.k. 1.§). - Mivel az idő természete szerint folyamatosan telik, többen hangsúlyozzák, hogy ált. az időtartamokat az egyhjogban, ha a törvény külön kifejezetten v. bennfoglaltan nem jelzi, folyamatosnak kell tekintenünk (pl. a diakonátus és a papszentelés közti 6 hónapos időközt: 1031.k. 1.§; az ideiglenes szerz. fogadalomban töltendő időt: 655.k., 657.k. 2.§). Ha viszont olyan határidőről van szó, melyet valakinek valamilyen cselekvésre engedélyeznek, ezt hasznosnak szokás vélelmezni, hiszen ez az idő a cselekvésre való, így méltánytalannak tűnik beleszámítani azokat a napokat, amikor az érintett, hibáján kívül, nem képes cselekedni (vö. pl. 1467.k.). - Egyesek a folyamatos és a hasznos időn kívül megkülönböztetnek megszakítható időt is, vagyis olyat, amelynek részletekben való fölhasználása nem a cselekvés lehetetlenségétől, hanem a cselekvő akaratától függ. Ilyen pl. a jogos szabadság ideje (vö. 410.k., 533.k. 2.§, 550.k. 3.§). - 2. Az egyes időegységek. Noha a CIC használja olykor az →órát is mint időegységet (pl. szentségi böjt, vö. 919.k. 1.§), külön meghatározást csak a →nap, a →hét, a →hónap és az →év számításához ad. Az óra jelentését a jog, úgy tűnik, közismertnek tekinti (17.k.). a) A nap a jogban 24 órából álló folyamatos időtartam, melyet, hacsak kifejezett ellenkező előírás nincsen, éjféltől kell számítani (202.k. 1.§). Vagyis nem kell a már megkezdett nap óráit számolni, hanem a határidőt a kezdetét jelentő esemény utáni éjféltől kell számítani. - b) A hét 7, a hónap 30, az év 365 napból álló időtartam, hacsak nincs jelezve (akár bennfoglaltan, a hónap v. év naptári megjelölésével, pl. "április 15-étől számított egy hónapon belül", "a jövő évben", vö. CIC 1917:34.k. 7.§), hogy a hónapot és az évet úgy kell venni, ahogyan a naptárban vannak (202.k. 1.§). Ha az idő folyamatos, a hónapot és az évet mindig úgy kell számítani, ahogyan a naptárban vannak (202.k. 2.§). Aki tehát pl. II. 20: született, az 7 év múlva II. 20: tölti be 7. életévét függetlenül attól, hogy időközben egy v. 2 szökőév (ill. február 29-e) volt-e. - 3. A határidők kezdete és vége. Hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik v. a határidő kezdete egybe nem esik a nap kezdetével (vagyis éjféllel, vö. 202.k. 1.§), a határidőbe a kezdő nap nem számít bele (203.k. 1.§), a záró nap viszont beleszámít. Ezért pl. a nagykorú személyek jogaival ki-ki csak a 18. születésnapját követő éjféltől élhet. - A kezdő és záró nap számításának fenti módja következtében, ha a határidő egy v. több hétből áll, a hétnek a kezdő nappal azonos napja leteltével, ha egy v. több hónapból v. évből áll, az utolsó ugyanolyan számú nap leteltével ér véget. Ha a hónapnak nincs ugyanolyan számú napja, mint a határidő kezdő napja, a határidő a hónap utolsó napjának elteltével végződik (203.k. 2.§). Tehát pl. a I. 29-én, 30-án v. 31-én kezdődő 1 hónapos határidő II. 28-án jár le, v. szökőévben II. 29-én. E.P.

Erdő 1991:155.